krisnaonline.hu

Nemrégiben a műholdas technika egy jelentős felfedezéshez járult hozzá – a felvétel túl friss ahhoz, hogy benne legyen minden India múltjáról szóló könyvben, de a legújabbakban már megtalálható. A védikus írások említést tesznek a Sarasvatiról, egy különlegesen széles folyóról, mely a Himalájától folyik a tengerig. Ez a Sarasvati a legfontosabb folyó a Rig-védában, melyben negyvenhat, a folyóhoz szóló himnuszban ötven utalás található. Más írásokban is olvashatjuk, hogy védikus bölcsek metafizikus párbeszédeket folytattak e folyó mellett, s gyakran zarándokhelyeket is felkerestek partjai mentén. Merre található ez a folyó, melyet annyiszor említenek a Mahabharátában, a Bhagavat, a Vamana, és a Padma Puranákban? A mai korban nem találhatjuk meg.

Napjainkban a régészek ásóikat az űrbéli műholdakkal egészítik ki. 1972-ben a NASA, az amerikai kormány űrkutató részlege elindította a Landsat programot, hogy az űrből vizsgálhassák a mezőgazdasági területeket. A vegetáció visszatükrözi az infravörös sugarakat, így a tudósok kiszámíthatják a terméshozamot. A ’70-es évek végén a geológusok, a földrajztudósok és a régészek lassan túlléptek ezen. Arra kezdték használni a technológiát, hogy földtanilag rejtett információkat gyűjtsenek a régmúlt társadalmakról. Például a Kínai Nagy Fal – mely űrrepülőről szabad szemmel is kivehető – a felvételeken vékony narancssárga csíkként látható. Az űrfelvételek alapján a tudósok felfedezték a Nagy Fal két generációját.

Tovább »

Esszéim középpontjában eddig olyan témákkal foglalkoztam, melyeket tradícionálisan a Védák tudományának segítségével világítottunk meg. Mostani esszém témáját hasonlóan ehhez szeretném e kortalan mű bölcsességének brilliáns fényében tartani, ám a magyarázatok klasszikus formulái helyett most kutató figyelmünket a modern gondolkodás, érzés és akarat sötét világának felfedezésére kell irányítanunk. Mindannyian valamilyen mértékben a modernitás feltételekhez kötött helyzetében vagyunk, legtöbbünk nem is kevéssé állunk e hatás alatt. Ebben az esszében azt fogom megmutatni, hogy ha nem ismerjük fel és töröljük el saját pszichológiai helyzetünk feltételekhez kötöttségét, akkor lelki életünket komoly sérülés fenyegeti.

Az esszé megírásában nagy mértékben segített egy újságcikk, mely a Humanitás magazin 1997. évfolyam X. kötetének 2. számában jelent meg (a copyright a Nemzeti Humanitás Intézet kezében van D.C. Washington USA). A szerző Claes G. Ryn professzor, a Catholic University of America tagja. A cikk címe: „A modern világ elképzelt eredete: az élet mint nappali álom és lidércnyomás”

Tovább »

Az elme irányításának törekvése az énekléssel kezdődik el, és ezzel is végződik. Ez az éneklés annak a pozitív és negatív oldalnak a kombinációja, melyről az előbb beszéltem. A pozitív oldal maga a szent név. A negatív oldal minden más gondolat és cselekedet kizárása ami nem a szent név, és a szent név szolgálata.

Újra meg szeretném említeni, hogy vágyaidnak csak parányi részét ismered. Oly sok szilárdan meggyökerezett vágyad rejtőzik mélyen az elme tudatalattijában. Az elme tehát maga a megszemélyesült csatatér.

Tovább »

A vágyak buborékainak feltűnése, ahogy a tudatalatti váratlanul tudatunk felszínére tör, azt mutatja meg, hogy az elménk mindenféle olyan érzékelés benyomását képes megismételni, melyet egyszer már tapasztaltunk. Sőt, még olyan benyomást is képes gyártani, amit még soha nem tapasztaltál azelőtt, ha ismert elemekből összeállítható. (Sríla Prabhupáda könyveiben azt a példát olvashatjuk, hogy az ismert „arany” és „hegy” elemekből létrehozza az arany hegy tapasztalatát.) Tehát az elme a legfélelmetesebb televízió a tudatalattink tárházának vágyai bemutatására. Az elme hatalmának segítségével láthatsz, ízlelhetsz, illatot érezhetsz és olyan dolgokat tapinthatsz meg, melyek nincsenek közvetlenül az érzékek hatókörében. Sadakákként képesek vagyunk irányítani külső érzékelésünk benyomásait. Például nem engedjük meg szemeink számára, hogy kéjes vágyakat keltő formákat lásson. Ám az elme képes ilyen formákat a tudatunkba hozni akár szemeink segítsége nélkül is.

A mély alvás állapotát kivéve elménk mindig aktív. Mindig reagál különböző vágyainkra, sőt azokra vissza is hat. Amint elméd „filmjét nézed, új vágyak keletkeznek ebből. Ezért mondják gyakran, hogy az elme vég nélküli vágyakat generál.

Tovább »

A Védikus pszichológia tanulmány célja, hogy a bhaktákat segítse mindennapi lelki gyakorlataikat szilárdan, nyugodt pszichikai helyzetben gyakorolni. Ha ugyanis nem ez a helyzet, a bhakták gyakran követnek el hibát, melyek félreértésekből fejlődnek ki, majd szerencsétlen helyzetbe kerülnek. Éveken keresztül láttam, hogy az ISKCON-ban jó néhány bhakta – beleértve jómagamat is – megpróbált érzékeny pszichológiai helyzeteket megoldani anélkül, hogy világos megértése lett volna az elme Védákon alapuló vaisnava filozófia szerinti helyzetéről, s a vaisnava etikett kultúrájának ajánlott módszereiről. Felesleges mondanom, hogy eme „azonnali és durva” beavatkozások eredménye gyakran katasztrofális volt.

Egy bhakta nem olyan régen megemlítette, hogy szerinte egy virágzó farm-közösség lakosainak csak tíz százaléka elégedett helyzetével annak ellenére, hogy a terület rendkívüli lelki és anyagi lehetőségeket kínál. Akkor megemlítettem, hogy remélhetőleg rá fogok tudni hangolódni annak megválaszolására, hogy miért marad olyan sok bhakta nyugtalan és elégedetlen még sok éves szilárd odaadó szolgálatbéli gyakorlat után is. Most tehát elkezdek egy sorozatot az In2-MeC újságban „Transzcendentális pszichológia” címmel, azaz az elme lelkivé tételének témájában. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy megállapítsam: az állítólag 90 %-ot kitevő, és a távozáson gondolkodó bhaktáknak igaza van-e, vagy sem, vagy hogy jó Krisna-tudatban vannak-e, vagy máyában. Még azt sem javasolhatom, hogy feltétlenül részt kellene venniük pszichológiai-lelki tanácsadáson. Amit viszont biztosan kijelenthetek itt, hogy az ISKCON-ban minden bhakta egyéni kötelessége tudni; ő maga nem azonos az elméjével. Ennek következtében nem szabad megengednünk elménknek, hogy szerencsétlenségbe sodorjon bennünket. Sríla Prabhupáda kegyéből a transzcendentális tudás enciklopédiája áll a rendelkezésünkre, csak rajtunk múlik, hogy e tudást felhasználjuk, hogy bölcsen alkalmazzuk és ezáltal a maximális jószerencsét érjük el e máskülönben oly bizonytalan emberi helyzetünkből.

Még egy megjegyzést tennék, mielőtt az olvasó elkezdené olvasni a bevezetést: folyamatosan dolgozom e témán, ezek az írások nem egy már kész könyv fejezetei. (Lehet, hogy később az lesz belőle, de erre nincs semmi garancia jelenleg!) Szóval, mivel a kutatás és írás stádiumában vagyok e sorozat esetében, nem tudom megmondani, hogy melyik rész mikor jelenik meg it az In2- MeC-en. Annyit ígérhetek, hogy időről-időre meg fogom osztani veletek a Transzcendentális pszichológia témájában tanulmányaim és gondolataim gyümölcseit

Tovább »

Az év elején az amerikai sajtó hatalmas botrányról tudósított: kiderült, hogy a Georgia állambeli Tri-State krematórium tulajdonosai nem hamvasztották el a rájuk bízott holttesteket, hanem nylonzsákokban, sekély “sírokban” halmozták egymásra őket. A hátborzongató látvány mely a legszörnyűbb horrorfilmekkel vetekedett, sokkolta mind a dolgozókat, mind az elhunytak családtagjait.

Sokan együtt éreztek az elhunytak rokonainak és barátainak mély fájdalmával, és dühösen emelték fel a szavukat. Mivel a média nap, mint nap hatalmas mennyiségű erőszakkal és emberi nyomorúsággal bombáz bennünket, hajlamosak vagyunk rá, hogy érzéketlenné váljunk mások szenvedése iránt. Tudom, hogy sajnos én magam is így vagyok ezzel. Az esettel kapcsolatos heves reakciók azonban arra késztettek, hogy megvizsgáljam a mások szenvedéséhez való hozzáállásomat, és ezzel kapcsolatban megosszam másokkal azt a lelki tudást, amit Sríla Prabhupádától tanultam.

Az emberek a lélek örök természetéről mit sem tudva, általában félnek a haláltól, és az élet igazi értelmét sem ismerik. A bizonytalanság köde, mely az élet és a halál kérdését körüllengi, csupán felesleges aggodalmat és szenvedést okoz. Bármennyire furcsán is hangzik, ahhoz, hogy vidáman és nyugodtan élhessünk, tisztában kell lennünk vele, mi a halál, és meg kell tanulnunk, hogyan kell meghalnunk.

Tovább »

Esszéim középpontjában eddig olyan témákkal foglalkoztam, melyeket tradícionálisan a Védák tudományának segítségével világítottunk meg. Mostani esszém témáját hasonlóan ehhez szeretném e kortalan mű bölcsességének brilliáns fényében tartani, ám a magyarázatok klasszikus formulái helyett most kutató figyelmünket a modern gondolkodás, érzés és akarat sötét világának felfedezésére kell irányítanunk. Mindannyian valamilyen mértékben a modernitás feltételekhez kötött helyzetében vagyunk, legtöbbünk nem is kevéssé állunk e hatás alatt. Ebben az esszében azt fogom megmutatni, hogy ha nem ismerjük fel és töröljük el saját pszichológiai helyzetünk feltételekhez kötöttségét, akkor lelki életünket komoly sérülés fenyegeti.

Az esszé megírásában nagy mértékben segített egy újságcikk, mely a Humanitás magazin 1997. évfolyam X. kötetének 2. számában jelent meg (a copyright a Nemzeti Humanitás Intézet kezében van D.C. Washington USA). A szerző Claes G. Ryn professzor, a Catholic University of America tagja. A cikk címe: „A modern világ elképzelt eredete: az élet mint nappali álom és lidércnyomás”

A modernséget teljes mértékben elutasítja a tradicionális indiai kultúra. A Srí Caitanya-caritámrta Adi-lila 7.119. magyarázatában Sríla Prabhupáda ezt írja:

Cárvaka Muni kijelenti, hogy az ember kolduljon, kérjen kölcsön vagy lopjon pénzt, hogy aztán ghít vehessen, s élvezhesse az életet (rnam krtva ghrtam pibet). Még India legnagyobb ateistája is azt tanácsolja tehát, hogy ghít együnk, és ne húst. Régebben senki sem tudta elképzelni, hogy az emberi lények húst egyenek, mint a tigrisek és a kutyák, de az emberek annyira lealacsonyodtak, hogy éppen olyanok, mint az állatok, s többé nem állíthatják, hogy társadalmuk emberi társadalom.

Cárvaka Muni az ősi India ateista-materialista filozófusa volt. Habár a legtöbb Védikus filozófiai állítással ellentétes nézeteket vallott, az embereknek azt tanácsolta, hogy a Védikus kultúra keretei között kell érzékeik élvezetét teljes mértékben elérniük. Saját elméjéből kreálva nem vezetett be egy „új” kultúrát (amiről a modernség igazából szól), egy szörnyű, vérengzéssel teli kultúrát.

A modern világ mint mániákus depresszió

Cappadoicai Aretaeus a második században élt orvos meghatározta azt a helyzetet, melyet ma mániákus depresszió néven ismert betegségként tartunk nyilván. Emil Kraepelin (1856-1926), egy német pszichiáter határozta meg a napjainkban is érvényes meghatározását a mániákus depressziónak.

Tovább »

Seth, Ramtha, Lazaris, Mashiyach, Ashtar – „prófétai” csengésű, valamelyest bibliai hangulatú nevek. Valóban, ők és társaik, a bőbeszédű „megidézett entitások”, világszerte több millió ember szemében jelentenek egyet a próféta fogalmával, s olyan szívesen látott vendégek a tömegkommunikációs eszközök világában, hogy még az Ószövetség sarus látnokainak is leesne az álla a meglepetéstől, ha ezt látnák. Alexander Blair-Ewart, a Dimenziók című torontói ezoterikus magazin főszerkesztő-kiadója egy kicsit szomorúan állapítja meg, hogy „a szenzációhajhász újságírók és fotósok jóvoltából kristályok, szellemidézés és egy zavart, izgatott hollywoodi színésznő épült be a köztudatba” a bimbózó New Age mozgalom főbb nevezetességeiként.

A kapcsolatteremtést Arthur Hastings, a Kaliforniai Transzperszonális Pszichiológiai Intézet munkatársa a következőképpen definiálja: „Az a folyamat, amelynek során egy személy üzeneteket fogad egy, a saját tudatától független, feltételezhetően test nélküli forrásból”. A kapcsolatteremtés tárgykörének legjobban kutatott jelensége a halottakkal való kommunikáció, ami, bármilyen hátborzongatóan hangzik is, egyre inkább terjed. A Chicagói Egyetem Közvélemény-kutató Intézetének egyik nemrégiben végzett kimutatása szerint az amerikai felnőtt lakosság negyvenkét százaléka véli úgy, hogy már teremtett kapcsolatot elhunyt személlyel. Közülük hetvennyolc százalék jelentette ki, hogy látta, ötven százalékuk, hogy hallotta az elhunytat, tizennyolc százalékuk pedig azt, hogy beszélt vele. A saját bevallásuk szerint még a halál utáni életben sem hívő amerikaiak harminc százaléka váltig azt állítja, hogy kontaktusba lépett olyan valakivel, aki már meghalt. A kapcsolatteremtések bősége, nem pedig ritka volta az, ami fejtörést okoz a kutatóknak.

Tovább »

Mi a halál? Körülvesz minket egész életünkön át a rokonaink, barátaink és szeretteink elvesztésén keresztül. Ez az egyetlen dolog, ami biztos a jövőnkkel kapcsolatban. Mégis misztérium marad – valami, amit a legtöbb ember készségesen elfelejtene. Szívesen félresöpörnénk anyagi tulajdonunk, jövedelmező karrierünk, népszerűségünk és az érzékek élvezete javára. Azonban a színfalak mögött mindig vár ránk.

Az igazat megvallva mit is tudhatunk igazán a halálról mi, akikről a Biblia is azt mondja, hogy nem ismerjük az életet?

A védikus irodalom ezért az élet megvitatásával kezdődik – megvilágítja, kik vagyunk valójában, mert az ilyen alaptudás nélkül hogyan is tudhatnánk bármit is az életről?

Nemrégiben még halottnak nyilvánították az embereket, amikor a szívverésük vagy a lélegzésük leállt. Azonban a CPR fejlődésével és az azonnali defibrillációval új korszakba léptünk, mert ezekkel a technikákkal az illető légzése vagy szívverése gyakran újra megindítható. Ehhez hasonlóan, az életet egy sor életmentő szerkezettel, például szervátültetéssel vagy pacemakerrel is fenn lehet tartani. Ezért amikor a szívverés vagy a légzés megáll, azt „klinikai halálnak” nevezzük. Nem tekintik az élet legvégének.

Tovább »

Kedvtelések 2000 óta

„Segítünk meggyógyulni!”

Manjari Devi Dási az Úr Jaganátha kegyével áldott.

„Súlyos sárgaságtól szenvedtem, ezért idejöttem pihenni és felépülni. Sötétlila karikák jelezték a szemeim alatt, hogy milyen beteg voltam. Ezek a karikák siralmassá tettek engem s időnként sírtam félelmemben, hogy visszavisznek nyugatra hisz nem lettem jobban. De a negyedik reggel, ahogy szokásomhoz híven, tilakát festettem fel és meghökkenve láttam, hogy a lila karikák a szemem alól teljesen eltűntek. Fellelkesültem, s mentem megnézni a murtikat.

A pujari kinyitotta az oltárt. Tekintetemet a murtikra emeltem, hogy lássam gyönyörű formájukat, s egyszerűen elhűltem az ijedtségtől és megdöbbenéstől. Az Úr Jagannátha és Baladéva egyaránt sötétlila gyöngysort viseltek, amelyek a turbánjukról lelógva a homlokukon és a szemük alatt futott végig. Pont ott, ahol nekem is voltak a karikáim. Aztán hallottam, hogy úr Balaráma azt mondja nekem: „Minden rendben Manjari, segítünk meggyógyulni neked!”

Arany tulasi levél

2006-ban épp Gaura-purnima előtt jött egy család a templomba, hogy egy arany tulasi levelet adjon Jagannáthanak. A pujari megkérdezte a felajánlás okát, mire a férj elmesélte a történetüket.

Habár a feleségével tíz éve voltak házasok, még nem volt gyermekük azután sem, hogy számos félistent imádtak s különböző orvosi kezeléseken mentek keresztül. Végül néhány rokon elmondta nekik, hogy Úr Jagannátha Rajapurban nagyon életteli és erőteljes. Ezért mindnketten eljöttek, hogy Jagannátha-hoz imádkozzanak gyermekáldásért.

Cserébe, ha lesz utóduk, felajánlották, hogy hoznak egy arany tulasi levelet Neki.

És tényleg, egy éven belül gyönyörű fiú babájuk született! A gyermekkel együtt eljöttek, hogy felajánlják a levelet s egyúttal megkérték a pujarit, hogy helyezzék azt Jagannátha homlokára. A család az egész napot a templomban töltötte, majd prasadamot tiszteltek meg. A pujarinak kifejezték csodálatukat Jagannátha erejéről, hogy ilyen rövid idő alatt megkapták az oly vágyott eredményt.

Tovább »